Teknősök és műanyag
Egy tanulmány szerint a műanyagszennyezés idővel csapdába ejti a fiatal tengeri teknősöket.
A fiatal tengeri teknősök a kikelés után elhagyják a partokat, hogy az óceán fenekén nevelkedjenek. Ráadásul idővel ezek az áramlatok egyre nagyobb mennyiségű műanyagot halmoztak fel, amelyet sok teknős lenyel, amikor a part közelében táplálkozik.
A teknősbébik, különösen a frissen kikelt és az óceánfenéken élő teknősök a legérzékenyebbek a műanyagszennyezésre. Mindazonáltal távoli elhelyezkedésük miatt korlátozott hozzáférést és értékelést tapasztalnak.
Egy tanulmány vezette Exeteri Egyetema kutatók tengeri műanyagot mutattak ki kelt teknősök belsejében Ausztrália keleti (Csendes-óceán) és nyugati (Indiai-óceán) partjainál.
Evolúciós csapdába eshetnek a teknősök?
A tengeri rendszerekre évek óta hatással van a műanyaghulladék, és kísérletet tettek arra, hogy megbecsüljék, milyen kölcsönhatásban van a műanyaghulladék több mint 700 fajjal.
A műanyagok lenyelése, a velük való összefonódás és az ökoszisztéma károsodása mind olyan veszélyek, amelyeket a műanyag jelent. Egyre többen ismerik fel, hogy a tengeri teknősök műanyagot fogyasztanak, de nem találtak olyan adatokat, amelyek a műanyag lenyelésének populációs szintű hatásait bizonyították volna.
A nyílt víz tökéletes környezetet biztosít a teknősök számára a fejlődéshez, mivel a ragadozók száma minimális, így ez a környezet tökéletes a fejlődésükhöz. A fiatal tengeri teknősöknek nincs külön étrendje; bármit és szinte mindent elfogyasztanak, beleértve a műanyagot is.
A tengeri teknősök életciklusuk bizonyos szakaszaiban élőhelyük és viselkedésük miatt fokozottan érzékenyek lehetnek a környezetszennyező anyagokra.
A lapos hátú teknősök kivételével a kikelés utáni teknősök jellemzően az óceáni övezetekben élnek, ahol általában kis számban találhatók meg a szárazföldön elterülő foltokban. A kikelés utáni szakaszban a lapos hátú teknősök a part menti vizekre támaszkodnak. Csak ritkán merül mélyebbre az óceánba, ha a dagályvonalak, óceánpartok vagy a partvonalhoz közeledő gerincek közelében táplálkozik. Gyakran epipelágikus táplálkozás jellemző rájuk.
Kimutatták, hogy a nem tápláló elemek a táplálék felhígulásához vezethetnek, csökkentve a szervezetük energiaszintjét, valamint egyes fajoknál károsodást okozhatnak a gyomor-bélcsatornában, a kloákában és a húgyhólyagban.
Tanulmányi eredmények
Vizsgálatot végeztek olyan fiatal tengeri teknősökön (mind a kikelt, mind az 50 cm-es páncélméretet elérő példányokon), amelyeket a következő évben ausztrál vizeken partra sodort a víz, vagy halászok fogtak el.
A vizsgálatban 121 tengeri teknős vett részt, amelyek közül öt fajt vizsgáltak: a zöld teknőst, a rőtfejű teknőst, a karvalyteknősöket, az olajfekete gerincteknősöket és a laposhátúakat.
A csendes-óceáni partvidéken a rőtfejű, a zöld teknősök, a lapos hátúak és az olajos gerincteknősök mind sokkal nagyobb számban tartalmaztak műanyagot: 86%, 83%, 80% és 29%.
Az Indiai-óceán partjainál 28% lapos hátú teknősben, 21% rőtfejű teknősben és 9% zöld teknősben volt műanyag. Mindkét partvidéken hét karvalyteknősöt találtak, így a minta mérete minimális volt.
Műanyagot nem találtak egyik parton sem találtak egyetlen karvalyteknősben sem. A csendes-óceáni teknősöket jellemzően kemény műanyagdarabokkal tömték ki, amelyek valószínűleg sokféle ember által készített tárgyból származnak, szemben az Indiai-óceáni műanyagokkal, amelyek elsősorban halászhálókból vagy kötelekből származó szálak voltak.
Mindkét óceánban magas koncentrációban volt jelen a teknősök által lenyelt polietilén, nejlon polipropilén.
Nem lehet pontosan meghatározni a talált darabok forrását, mivel ezeket a polimereket széles körben használják műanyag termékekben.
A víz közelében lévő tengeri szennyezőanyagok jelentős forrása a kidobott, szétszerelt és más módon szemétbe dobott halászeszközökből (ALDFG) származik, amelyek általában műanyag szálakból állnak. A részecskék mérete a teknősök méretével együtt változott, általában 5 mm és 10 mm között volt.
A kutatók remélik, hogy kutatásuk következő szakaszában megvizsgálhatják, hogyan befolyásolja a műanyag lenyelése a teknősök egészségét és túlélését. Ehhez a kutatóknak és az állatorvosoknak világszerte szorosan együtt kell működniük.
Szintén fontos, hogy ne dobjunk több hulladékot a víztestekbe, amelyek nem csak a teknősökbe gabalyodnak bele, hanem hosszú távon a genetikai állományukra is hatással lesznek.
Ha további részleteket szeretne megtudni a kutatásukról, kérjük, tekintse meg az alábbi hivatkozást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Exkluzív, kiváló minőségű tartalom a hatékony vizuális
kommunikáció a tudományban.
Hungarian 
English 
Chinese 
Czech 
Dutch 
French 
German 
Italian 
Indonesian 
Japanese 
Korean 
Polish 
Portuguese 
Russian 
Spanish 
Turkish 
Ukrainian 
Swedish 
Romanian 
Bulgarian 
Finnish 
Greek 
Norwegian 
Danish 
Estonian 
Slovenian 
Lithuanian 
Latvian 
Slovak