Tudósnak lenni nem könnyű feladat. A saját munkával járó autonómia nagy nyomással jár, hiszen eredményeket kell felmutatni. Szervezettnek, naprakésznek és rugalmasnak kell lennünk. Ellenkező esetben egy nem jelentős eredmény elérése még a legoptimistábbakat is padlóra küldheti. Mindezt azért, mert a tudomány valami bizonytalan dolog, ami sok energiát és időt igényel.

Nem csak, hogy az élettudós lét sok más okból is kihívást jelenthet. Például milyen gyakran beszélünk olyan témákról, amelyeket csak más élettudósok értenek (vagy empatizálnak)?

Vegyünk egy mély lélegzetet, és elemezzük, hányszor beszélünk olyan dolgokról, mint:

  • Gombák és baktériumok termesztése
  • Kis állatok elaltatása vagy boncolása
  • Beszélgetés parazitákról, betegségekről és vektorokról (különösen étkezés közben)

Az élettudós küzdelme

Az élettudósok mindennapi élete a kellemetlen helyzetek széles skáláját öleli fel. Azonban vajon tényleg felismerjük-e ezeknek a témáknak a furcsaságait? Egyes helyzetek annyira hétköznapiak számunkra, hogy elveszítjük az érzékenységet velük szemben. A probléma az, hogy kutatásainkkal széles közönséghez jutunk el, és nem mindegy, hogyan kommunikáljuk azt.

Oké, tehát a mi feladatunk tudósként az, hogy releváns információkat közöljünk, igaz? De hogyan tegyük ezt anélkül, hogy átlépnénk azt a határt, ami mások számára kényelmetlen?

Az elmúlt néhány évben a tudomány sokkal inkább tudatosította a hatását. A tudósok ahelyett, hogy zavaró képeket használnának, úgy döntöttek, hogy új megközelítést alkalmaznak. Egy olyan megközelítést, amely áthidalja az átlagemberek és a tudományos közösség közötti szakadékot.

El tudod képzelni, hogy ilyen képek szerepeljenek a dolgozataidban vagy a prezentációidban?

élettudós

Ehelyett egy sokkal lágyabb megközelítés kezdett megjelenni. Mindez azért, hogy megváltoztassa azt az elfogult képet, amelyet az emberek általában az élettudósokról és magáról a tudományról alkotnak.

élettudós

A tudományos kommunikációban ez az érzékenyítő mozgalom azt eredményezte, hogy a kutatók nem használtak többé valódi képeket kísérleteikről. Ennek következtében az élettudósok megakadályozzák, hogy az emberek megdöbbenjenek és megsértődjenek a kutatásaik miatt.

Ennek ellenére egy új rés jelent meg: ha már nem használunk valódi képeket, hogyan mutassuk be vizuálisan a munkánkat?

Tudósként valószínűleg olyan eszközöket próbáltál használni, mint a Power Point vagy a Paintdash, hogy teljesítsd tudományos illusztrációs vágyaidat. Milyen volt ez a tapasztalat? Valószínűleg nagyon frusztráló.élettudósA modern tudomány megköveteli barátságos és funkcionális illusztrációk. Ez a kombináció garantálja a jó visszajelzést a kutatás bemutatásáról, egyszerűen azért, mert szépen néz ki és könnyen érthető. Nem könnyű azonban ilyen illusztrációt találni. A tudományos illusztrációk egyre inkább trendivé válnak. Ha Ön nem tudományos illusztrátor, akkor keressen olyan eszközöket vagy szakembereket, amelyek segíthetnek az eredmények kommunikálásában.

Az Mind the Graph észrevette ezt a hiányosságot. Így létrehoztuk saját tudományos könyvtárunkat, amely bárki számára elérhető. Szeretnénk terjeszkedni és minden tudományterületet bevonni, mindig a tudománykommunikáció javítására törekedve.

élettudós

A tudomány jövője abban rejlik, hogy többet mutatunk, mint amennyit mondunk; és hagyjuk, hogy a munka önmagáért beszél. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az emberek vonzódnak ahhoz, amit látnak.

Kapcsolódó cikkek
logo-subscribe

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Exkluzív, kiváló minőségű tartalom a hatékony vizuális
kommunikáció a tudományban.

- Exkluzív útmutató
- Tervezési tippek
- Tudományos hírek és trendek
- Oktatóanyagok és sablonok