Mi a kutatásban a konstruktum? A rejtett rendszer feltárása

Talán elgondolkodik azon, hogy pontosan mik is azok a konstrukciók? Nos, gondoljon rájuk úgy, mint a kutatás építőköveire - az absztrakt ötletek, elméletek vagy fogalmak, amelyeket a kutatók tanulmányozni és megérteni kívánnak. Ezek szolgálnak alapként, amelyekre a vizsgálatok épülnek. De nem elég, ha csak ezek az elméleti konstrukciók vannak; a kutatóknak hatékony módszerekre van szükségük a mérésük és validálásukhoz. Ez az, ahol a konstruktumok érvényessége a játékba kerül.

Ebben a cikkben a következő fogalmakat fogjuk megvizsgálni konstrukció a kutatásban részletesen, és ismeri azok típusait, valamint a konstrukciók valós idejű mérésének módját.

Mi a kutatásban a konstruktum?

A kutatás területén a konstrukció egy absztrakt fogalomra vagy ötletre utal, amelyet vizsgálnak vagy tanulmányoznak. Olyan elméleti vagy hipotetikus entitást képvisel, amely közvetlenül nem megfigyelhető vagy mérhető. A konstrukciókat gyakran használják a különböző tudományterületeken az összetett jelenségek vagy kapcsolatok magyarázatára és megértésére.

A kutatók gyakran dolgoznak ki konstrukciókat meglévő elméletek vagy megfigyelések alapján, és ezeket használják fel a kísérletek megtervezésének vagy a vizsgálatok lefolytatásának alapjául. A konstrukciók építőkövekként szolgálnak a hipotézisek megfogalmazásához és a kutatási kérdések kidolgozásához. Keretet biztosítanak az adatok szervezéséhez és értelmezéséhez, lehetővé téve a kutatók számára, hogy feltárják és értékeljék a mögöttes tényezőket vagy változókat, amelyek hozzájárulnak egy adott jelenséghez.

A konstruktumok alapvető szerepet játszanak a tudás fejlődésében számos tudományágban, többek között a pszichológiában, a szociológiában, a közgazdaságtanban és az oktatásban. Lehetővé teszik a kutatók számára az összetett jelenségek vizsgálatát, a változók közötti kapcsolatok azonosítását és olyan elméleti keretek létrehozását, amelyek hozzájárulnak a minket körülvevő világ mélyebb megértéséhez.

Konstrukciók típusai

A kutatásban a konstrukciókat nagyjából három fő típusba lehet sorolni:

Látens konstruktumok

A látens konstrukciók olyan nem megfigyelhető változók vagy fogalmak, amelyeket megfigyelhető mutatókból vagy mérésekből következtetnek. Ezek a konstrukciók olyan absztrakt gondolatokat vagy mögöttes dimenziókat képviselnek, amelyek nem mérhetők közvetlenül. A látens konstruktumok példái közé tartozik az intelligencia, a személyiségjegyek, az attitűdök és a motiváció. A kutatók olyan statisztikai technikákat használnak, mint a faktorelemzés vagy a strukturális egyenletmodellezés, hogy a látens konstrukciókat megfigyelhető mutatóik alapján azonosítsák és elemezzék.

Összetett konstrukciók

Az összetett konstrukciók több megfigyelt változó vagy mutató kombinálásával jönnek létre. Ezek a konstrukciók egy magasabb rendű fogalom vagy konstrukció reprezentálására jönnek létre, amely több kapcsolódó dimenziót vagy tényezőt foglal magában. Például a munkával való elégedettség olyan összetett konstrukció lehet, amely olyan mutatókat foglal magában, mint a fizetés, a munka és a magánélet egyensúlya, a munkahelyi biztonság és a munkahelyi interperszonális kapcsolatok. A kutatók ezeket az egyedi mutatókat összesítik vagy kombinálják, hogy az érdeklődésre számot tartó konstruktum átfogó mérőszámát alkossák.

Működési konstruktumok

Az operatív konstrukciók, más néven operacionalizálások, a konkrét intézkedésekre vagy mutatókra utalnak, amelyeket egy konstrukció értékelésére használnak egy kutatási tanulmányban. Ezek a konstrukciók az absztrakt fogalmak konkrét és mérhető változókká történő lefordítását foglalják magukban. A működési konstrukciók közé tartozhatnak kérdőívek, felmérések, tesztek, megfigyelések vagy bármely más adatgyűjtési módszer, amely a vizsgált konstrukcióval kapcsolatos empirikus adatokat szolgáltat. A kutatók gondosan megtervezik és validálják ezeket a működési konstrukciókat, hogy biztosítsák, hogy hatékonyan rögzítsék a kívánt konstrukciót.

Fontos megjegyezni, hogy az ilyen típusú konstrukciók nem zárják ki egymást, és gyakran összefügghetnek egymással. A kutató általában a kutatási céljai, az elméleti keretek és a rendelkezésre álló mérési technikák alapján dönt arról, hogy milyen típusú konstrukciót használjon.

Konstruktumok mérése

A konstruktumok mérésének folyamata általában az operacionalizálással kezdődik, amely magában foglalja a megfelelő mérőszámok vagy mutatók meghatározását és kiválasztását. Ezeket az intézkedéseket gondosan úgy tervezik meg, hogy a vizsgált konstrukció különböző aspektusait vagy dimenzióit megragadják. A kutatás jellegétől függően kérdőíves kérdések, interjúprotokollok, viselkedési megfigyelések vagy archív adatforrások formáját ölthetik.

Egy konstrukciót nagyjából kétféleképpen lehet vizsgálni vagy mérni:

1. Felmérési kérdőívek

A kutatásban általában kérdőíveket használnak a konstrukciók közvetett mérésére. Ezek strukturált és szisztematikus megközelítést biztosítanak az adatgyűjtéshez azáltal, hogy előre meghatározott kérdések sorozatát teszik fel a résztvevőknek. Ezeket a kérdéseket gondosan úgy tervezték meg, hogy a vizsgált konstrukció különböző dimenzióit vagy aspektusait értékeljék.

A felmérési kérdőívek létrehozásakor a kutatók arra törekszenek, hogy olyan elemeket dolgozzanak ki, amelyek hatékonyan rögzítik a mögöttes konstrukciót. Ez magában foglalja a világos és egyértelmű nyelvezet használatát, annak biztosítását, hogy a kérdések relevánsak legyenek a konstrukció szempontjából, és átfogóan lefedjék annak különböző aspektusait. A kérdések megfogalmazását úgy alakítják ki, hogy elkerüljék a vezető vagy elfogult válaszokat, ezáltal növelve a mérések érvényességét.

2. Megfigyelési intézkedések

A kutatásban a megfigyelési méréseket a konstruktumok közvetett értékelésének eszközeként alkalmazzák anélkül, hogy kifejezetten hivatkoznának rájuk. Ezek az intézkedések a résztvevők viselkedésének, cselekedeteinek vagy interakcióinak szisztematikus megfigyelését és rögzítését foglalják magukban az érdeklődésre számot tartó konstruktum szempontjából releváns konkrét kontextusokban.

A megfigyelési intézkedések lehetővé teszik a kutatók számára, hogy objektív és valós idejű adatokat gyűjtsenek a résztvevők megfigyelhető viselkedéséről, betekintést nyújtva a mögöttes konstrukcióba. A kutatók gondosan megtervezik a megfigyelési protokollokat vagy kódolási sémákat, hogy a konstruktummal kapcsolatos konkrét mutatókat vagy dimenziókat rögzítsék.

Az adatgyűjtési folyamat során a kutatók megfigyelik a résztvevőket természetes vagy ellenőrzött környezetben, a vizsgált konstrukció szempontjából releváns viselkedésekre vagy cselekvésekre összpontosítva. Szakértelmüket felhasználva azonosítják és rögzítik a konkrét viselkedéseket, gyakran előre meghatározott kategóriák vagy kritériumok alapján. Ezeket a kategóriákat meglévő elméletek, korábbi megfigyelések vagy szakértői konszenzus alapján állapíthatják meg.

Konstruktum érvényesség

A konstrukció érvényessége a kutatás kritikus fogalma, amely arra vonatkozik, hogy egy mérőeszköz vagy operacionalizálás pontosan és hatékonyan rögzíti a mérni kívánt mögöttes konstrukciót. Azt értékeli, hogy a mérések milyen mértékben igazodnak a vizsgált konstrukció elméleti jelentéséhez és koncepciójához.

Két olyan típus, amelyet a kutatók széles körben használnak a konstrukció érvényességének ellenőrzésére:

1. Konstruktum konvergens érvényesség

A konvergens érvényesség azt vizsgálja, hogy egy mérőeszköz milyen mértékben korrelál pozitívan más, azonos vagy hasonló konstruktumot értékelő mérőeszközökkel vagy mutatókkal. Ez magában foglalja annak bizonyítását, hogy a mérőeszköz pozitívan kapcsolódik más olyan mérőeszközökhöz, amelyeknek elméletileg összefüggésbe kellene kerülniük a konstruktummal. Ez azt bizonyítja, hogy az eszköz hatékonyan rögzíti a kívánt konstrukciót.

2. Konstruktum diszkrimináns érvényesség

A diszkriminanciális érvényesség azt értékeli, hogy egy mérőeszköz milyen mértékben nem korrelál erősen a vizsgált konstruktumtól fogalmilag különböző mérőszámokkal vagy mutatókkal. Ez magában foglalja annak bizonyítását, hogy az eszköz alacsony vagy jelentéktelen korrelációkkal rendelkezik olyan mérőszámokkal, amelyek nem kapcsolódnak erősen a konstrukcióhoz. Ez azt jelzi, hogy az eszköz elkülönül és specifikus a vizsgált konstrukcióra.

A konstrukció érvényességét fenyegető veszélyek

A kutatás során vannak olyan potenciális tényezők, amelyek veszélyeztethetik a konstruktum érvényességét, amely arra utal, hogy egy mérőeszköz milyen mértékben ragadja meg pontosan a mögöttes konstrukciót. Ezek a veszélyek befolyásolhatják a mérések érvényességét, és potenciálisan téves vagy félrevezető következtetésekhez vezethetnek.

Gyenge operacionalizálás

A rossz operacionalizálás olyan helyzetekre utal, amikor a konstruktum értékelésére használt mérőeszköz vagy módszerek nem ragadják meg hatékonyan a kívánt jelentést vagy dimenziókat. Ez veszélyeztetheti a mérések érvényességét, és pontatlanságokat vagy torzításokat vihet be a kutatási eredményekbe.

Ha az operacionalizálás gyenge, a mérőeszköz nem feltétlenül reprezentálja megfelelően a vizsgált konstrukciót. Hiányozhat az átfogó jelleg, mivel nem képes lefedni a konstrukció minden releváns aspektusát vagy mutatóját. Ennek eredményeképpen a kapott mérések nem feltétlenül tükrözik pontosan a mögöttes koncepciót vagy elméletet.

Kísérletezői elvárások

A kísérleti elvárások a kutatók tudattalan vagy tudatos elfogultságaira és elvárásaira utalnak, amelyek befolyásolhatják a vizsgált konstrukció mérését vagy értelmezését. Ezek az elfogultságok szisztematikus hibákat vezethetnek be, és veszélyeztethetik a mérések és a kutatási eredmények érvényességét.

Ha a kutatóknak előítéletes elképzeléseik vagy elvárásaik vannak az eredményekről, akkor ez finoman befolyásolhatja viselkedésüket, a résztvevőkkel való interakcióikat vagy az adatok értelmezését. Például a kutatók akaratlanul is kommunikálhatják elvárásaikat a résztvevőkkel nonverbális jelzésekkel vagy nem szándékos jelzésekkel a tanulmánytervezésben. A résztvevők ezután olyan módon reagálhatnak, amely igazodik ezekhez az elvárásokhoz, ami potenciálisan torzíthatja a méréseket.

Tárgyi elfogultság

Az alanyi elfogultság potenciális veszélyt jelent a kutatás konstruktumi érvényességére. Az alanyi torzítás a résztvevők hiedelmeinek, elvárásainak vagy társadalmi kívánatosságának a válaszaikra gyakorolt hatására utal, ami a vizsgált konstrukció torz vagy pontatlan méréséhez vezet. Ez az elfogultság veszélyeztetheti a kutatási eredmények érvényességét és megbízhatóságát.

Összefoglalva, a konstruktumok létfontosságú szerepet játszanak a kutatásban, mivel a vizsgált elméleti fogalmakat és jelenségeket képviselik. A konstruktumok érvényessége kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy az alkalmazott mérések pontosan megragadják a kívánt konstrukciókat. Szigorú operacionalizálási technikák alkalmazásával a kutatók fokozhatják méréseik érvényességét és megbízhatóságát. A kutatóknak azonban tisztában kell lenniük a konstrukció érvényességének potenciális veszélyeivel is, mint például a rossz operacionalizálás, a kísérletező elvárásai és az alanyi elfogultság.

Az információk és illusztrációk integrálása gyönyörű és hatásos diákba

A prezentációd fontos, hogy elcsábítsd a közönségedet, de a diáidban található információk a titkos mártás, amivel megragadhatod a figyelmüket. Ahhoz, hogy a legtöbbet hozza ki prezentációjából, íme egy remek tipp. Használja a címet. Mind the Graph hogy az információkat és illusztrációkat gyönyörű és hatásos diákba integrálja. Regisztráljon most, és emelje prezentációit a következő szintre.