Túl öreg vagy a tudományhoz?

Isaac Newton
45 éves kora - Megjelent a Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapelvei), amely Newton három mozgástörvényét tartalmazta.

Charles Darwin
27 éves - Forradalmi elméletet kezdett kidolgozni az élőlények eredetéről.
50 éves - Megjelent a "A fajok eredete a természetes kiválasztódás útján" című könyv.

Albert Einstein
36-37 éves - Bevezette az általános relativitáselméletet, amelyet a 20. század legjelentősebb tudományos hozzájárulásának tartanak.
41 éves - Nobel-díjat kapott

Stephen Hawking
32 éves - Megmutatta, hogy a fekete lyukak nem az az információs vákuum, aminek a tudósok gondolták őket (Hawking-sugárzás).

Érzi a nyomást, hogy máris megvan a nagy áttörés a tudományban?

Mind a négy személyiség minden idők legzseniálisabb emberei közé tartozik. Így azt gondolhatnánk, hogy az intellektusuk az, ami lehetővé tette, hogy már fiatal korukban elképesztő felfedezéseiket tegyék. Bármilyen megnyugtatóan hangzik is, ez azonban nem biztos, hogy igaz.

Valójában a fiatalságnak sokkal több köze van a nagyszerű ötletekhez, mint a zsenialitásnak.

Fiatalnak lenni azt jelenti, hogy nyitottabbak vagyunk az új ötletekre; azt jelenti, hogy innovatívnak és merésznek lenni. A fiatal tudósok hajlamosabbak az új elméletek vagy technikák befogadására, míg a tapasztaltabb tudósoknak más gondjaik lehetnek.Mivel ez így van, a természetnek rossz (vagy jó, nézőpont kérdése) híre van: Fiatal tudósok az új ötletek élére állnak.

2015-ben, M. Packalen és J. Bhattacharya publikált egy tanulmányt az életkor és az innovációs képesség kapcsolatáról.

Az adatok összegyűjtéséhez a szerzők a MEDLINE (az orvosbiológiai kutatások vezető indexe) segítségével több mint 21 millió publikációhoz fértek hozzá 1946 óta.

Először a szerzők a legnépszerűbb fogalmak alapján rangsorolták az összes címet és összefoglalót. Másodszor elemezték e fogalmak korábbi alkalmazóit.

Ezáltal ellenőrizni lehetett, hogy mely tudósok voltak hajlandóbbak az új ötletek elfogadására. És mivel a szerzők nem tudták minden tudós pontos életkorát mérni, a tudósok karrieréletkorát használták.

A következőket találták:

A kutatás ennél is tovább ment. A szerzők az első és utolsó szerzők kombinációját is elemezték.

Az eredmény reményt ad a régebbi kutatóknak: egy pályakezdő első szerző és egy pályakezdő utolsó szerző volt a leginnovatívabb kombináció. Ami azt jelenti, hogy egy friss ötlet jobb némi korábbi tapasztalattal és tudással.

Végül, bármennyire is önkényes lehet ez a kutatás, releváns kérdéseket vet fel:

Mi a fiatal kutatók szerepe a tudomány frissességének és trendjének fenntartásában?
Hogyan csökkenthetjük az új ötletek és a jól ismert technikák közötti szakadékot?
Miért kevésbé hajlamosak az idősebb kutatók az innovációra? És hogyan hat ez a tudomány művelésének módjára?

Szeretne innovatív lenni?

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Fabricio Pamplonáról